1989 – 1994 között a Madách Kamaraszínház művészeti vezetője voltam. 
A színház mellett a film és a televízió is fontos szerepet játszott az életemben. Több mint 100 filmben, tévéjátékban szerepeltem, melyekből kb. 70-ben fő-, vagy jelentősebb szerepet játszottam, mint pl. Az ember tragédiája, Imposztorok, Utazás Jakabbal, Őrjárat az égen, Villámfénynél, Bodnárné, Fekete gyémántok, Az élet muzsikája és a Gaudiopolisz …
1974-től tanítok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen,
1982-ben egyetemi tanár lettem.
1988-tól 2010-ig vezettem az Egyetem Színházi Főtanszakát,
1999-ben DLA (Doctor of Liberal Arts) fokozatot szereztem.
1994 és 2001 között az Egyetem rektora voltam.
Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Tanácsának elnöke vagyok.
Rektorságom alatt több nagysikerű nemzetközi fesztivált rendeztünk.
Fesztiváljaink témája:
1992-ben, Madách Imre: Az ember tragédiája
1994-ben, Molnár Ferenc színháza,
1996-ban, Shakespeare – A művészképzés nemzetközi nyelve
1998-ban, Híd a közös színjátszáshoz.
A fesztiváljaink, illetve az ITI Színházi Oktatási Bizottság elnökségi tagjaként végzett munkám eredményeként egyetemünket az a megtiszteltetés érte, hogy szoros együttműködésben dolgozhatott
a virginiai, tennessee-i, texasi és a minnesotai egyetemek színész tanszakaival, valamint több európai város drámaképző intézetével, mint pl. London, Cardiff, Helsinki, Párizs, Lipcse, Moszkva, Kijev, Pozsony, Bukarest, Marosvásárhely, Kolozsvár és Újvidék.
1995-ben Shakespeare workshopot vezettem egy MFA osztályban a Tennessee Egyetemen, Knoxville-ben. 1997-ben kortárs magyar szerzők műveivel foglalkoztunk. 1999-ben visszatértem Knoxville-be megrendezni a Komámasszony, hol a stukker? c. kortárs magyar darabot az MFA diákjaival. Majd 2001-ben ismét színre vittük a Nevadai Egyetemen, Las Vegasban.
Színészi munkámért 1974-ben Jászai díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, valamint 2014-ben a Magyar Érdemrend Középkeresztjét kaptam.
Színészi és rendezői munkámért 1983-ban Érdemes Művész, 2004-ben Kiváló Művész, majd 2014-ben a Nemzet Művésze lettem.
Oktatói munkámért 2002-ben az Apáczai-Csere János, valamint 2006-ban az MTA Pázmány Péter Felsőoktatási díjakban részesültem.
Színészi, rendezői és oktatói munkámért 2018-ban (a magyar művészet, valamint a magyar oktatás és művelődés fellendítése terén szerzett kimagasló érdemek elismeréseként) a Magyar Corvin-lánc kitüntetésben részesültem.
Színházi cikkeim rendszeresen jelentek meg a Film-Színház-Muzsika c. újságban. Több esszém jelent meg magyar folyóiratokban.
Ezen esszék közül néhány: a Peer Gyntről szóló
„Ködben is csillog a Soria-Moria vár”címmel (Új Írás, 1977), a Jagoról szóló „Hé, Mr. Shakespeare” címmel (Kortárs, 1978), „A sirály”, esszé Csehov világáról (Színház, 1982), „A Windsor-i víg nők és egyebek” (Új magyar Shakespeare-tár 1988).
Ezenkívül hét könyvem jelent meg: Királyok az alagútban (1986), Emlék-próba (1995), … sárból, napsugárból … (2004), Kik vagytok, hé! (2009), Srác a kakasülőn (2015), Férfikor hajnalán (2017), Köszönöm, Prospero! (2020).
