Ahogy gondolatban újra végigéltem titokzatos nyavalyám történetét, egyre azon töprengek, hogy milyen nagyszerű találmány a szeretet. S mennyire félünk ezt a
szót kimondani. S vajon meg lehet-e köszönni? S én vajon megköszöntem-e? Valószínűleg nem. Így most megkésve, de még mindig talán idejében: kitartó társam a világgal és magammal folytatott küzdelmemben, fiaim, családom, barátaim, játszótársaim földön és az égben, nézőtéren és a deszkákon, mindnyájatoknak köszönöm!
